Nagyapám hívta okulárénak a szemüveget. Így kérte, ha olvasni szeretett volna, de az újság, a könyv és ő más helyen voltak a lakásban. Nem hallottam ezt a szót azóta, amióta nincsen közöttünk.
Nagyon határozott, erős ember volt, ő volt a család feje. Minden olvasott. Pedig a környezet, ahonnan érkezett egy szigorú, szikár gazdálkodó család volt, pontos szabályokkal és elvekkel. Az elvek és a szigor megmaradt és kiegészült a tanulni vágyással. Így nekem gyerekként volt minden a Szabad Földtől a Szabad Európa Rádióig. Ugyanúgy ott volt a HVG és a Kistermelők Lapja vagy akár Tolsztoj. Bámulatos volt látnom gyerekként, ahogy szintetizálta az információkat és lett belőle tudás. Ma már tudom, hogy a sikerei abból a képességéből is táplálkoztak, hogy nézőpontot tudott váltani. Sokkal gyorsabban reagált a dolgokra. Mintha előre látta volna a jövőt.
A nézőpontváltás a pozitív pszichológia egyik fontos mondása. A kor, amiben nagyapám élt csak limitált lehetőségeket engedett, de amit felkínált neki, azt maximálisan használta. Még szó sem volt pozitív pszichológiáról, de most így visszatekintve ezt csinálta. Nézőpontot váltott és haladt előre.
Néhány hete egy képzésen voltam és szóba került ez a szemüveg téma. A bizalom és a gyanú szemüvegéről beszélgettünk. Ha PCM-sen ( Process Communication Model ) közelítem meg, akkor a stresszes és a stresszmentes működést írja le. A PCM szerint a környezetünk információit különböző szűrőn keresztül értelmezzük – ez segít eligazodni a világban. Mindenkinek megvan a saját szemüvege, de a PCM-mel tud váltani a szemüvegek, így a nézőpontok között.
A gyanú szemüvegét akkor hordjuk, amikor valamilyen gyanakvás indul el bennünk. Túl jól érezzük magunkat, ez gyanús. Biztos hamar vége lesz, ezt úgysem tart sokáig. Elkezdünk intellektuális magyarázatokat keresni arra, hogy miért nem normális állapot ez. Miért nem jó ez vagy az? Miért nem jó nekünk valaki? Ez meghatározza a közérzetünket és elkezd gyengíteni, akár meg is betegít.
A PCM-ben ez egy erős mintázatot mutat néhány típus bázisával, amelyek inkább támadnak, hibáztatnak és gyanakodnak.
A stressz nem ad sok választási lehetőséget arra, hogy nézőpontot váltsunk. Olyan, mint egy tölcsér – vákummal az alján. Erőfeszítést igényel észrevenni és kilépni belőle. Stresszben nem mi irányítunk, hanem az ösztönös mintázatok. Könnyű felvenni a gyanú szemüvegét, de nehéz letenni.
Ha a környezetedben sokan hordják a gyanú szemüvegét, akkor az sok energiát emészt fel minden irányban.
Hiszen akkor lassan, de biztosan stresszbe kerül minden szereplő. Képzeld el, amikor bekerülsz egy olyan szervezetbe, ahol csak a gyanú szemüvegét hordják, te pedig bizalommal és nyitottsággal érkezel. Hát érdekes párbeszédek lehetnek.
Ha a bizalom szemüvegét viseljük, akkor a derű van a középpontban. Bármi is jön, nyugodtan fogadjuk, megengedjük, hogy legyen és könnyebben el is tudjuk engedni. Gyorsabb lehet a gyógyulás is. Bízunk magunkban, másokban, az életben. Nagyapám a világháború, forradalom, rendszerváltozások drámai időszakában azt tanulta meg, hogy inkább a bizalom szemüvegén keresztül érdemes nézni a világot, mert ez visz előre.
A PCM-ben ez az az állapot, amikor nem vagyunk stresszben és képesek vagyunk működtetni a pozitív megküzdési képességünket.
Kevésbé érzékeljük végletesnek a helyzetet, képesek vagyunk a nézőpontváltásra. Azaz hol az egyik, hol a másik PCM szintnek megfelelő szemüveget vesszük fel. Sokkal elfogadóbbak vagyunk magunkkal és másokkal is.
A bizalom szemüvege több energiát tud adni a környezetednek is. Kevesebb energiaveszteséggel messzebb juthat a csapat. Persze ahhoz, hogy a bizalom szemüvegét hordhassuk, társak kellenek. Ahhoz pedig idő kell, hogy megtapasztalják, hogy jobb így élni. Ha sokáig a gyanú szemüvegét hordod, észre sem veszed, hogy a részeddé vált. Ez tűnik a természetesnek.
Téged mi billentene ki ebből az állapotból? Volt már olyan eddigi pályafutásod alatt, amikor elővehetted és hosszabb ideig hordtad a bizalom szemüvegét? Mi volt a különbség?
Nekem a PCM megismerésével vált világossá, hogy mikor melyiket hordtam. Volt olyan, hogy csak a mikrokörnyezetetem engedte meg azt, hogy a bizalom legyen a fókuszban, volt, hogy egy egész szervezet képes volt erre. Az maga volt a csoda. És voltam a másik felén is a történetnek. Ott megbetegedtem.
Aztán hoztam egy tudatos döntést minden következményével: nekem a bizalom szemüvege kell, mert így élhető az életem.
Tanulj meg Te is tudatosan perspektívát váltani a PCM-el! Lehetséges, próbáld ki! Segítünk!