Egy újabb profil – egy újabb történet. Bázis: Elvhű / Fázis: Harmonizáló. Bázis Karaktererősségei:lojális, elkötelezett, jó megfigyelő.
A találkozásunk egy hétköznapi beszélgetéssel kezdődött. Tinigyerekek szüleiként vannak közös témáink. A tanulási nehézségek mindenkit utolérnek. Ha a gyerekünk érintett, akkor megjárunk egy kalandos pályát a “rendszer” útvesztőiben. Iskolai fejlesztés, magánórák, sírás és még több sírás. Szülőként amikor már mindent is kitanultunk, arra jövünk rá, hogy nekünk is volt ilyen részképesség zavarunk és mégis elértünk valamit. Minimum CEO-k vagyunk – a saját életünkké. Ez okoz egy kis értetlenséget a saját rendszerünkben.
Hogyan tudom segíteni a gyerekemet ezen a szellemvasúton? Ahol egy-egy pillanatra fellélegezhetünk, de az utazás jó része egy rettenet.
Hogyan segíthetem én – a szintén részképesség zavaros – a Szemünk Fényét egy olyan világban, amelyik időben, erőforrásban, valósi figyelemben szűkös. Megítélésben, elvárásokban, teljesítménykényszerben gazdag.
Az elvhű bázissal sokat bírunk. Meghallgatjuk, még csöndben is maradunk – pedig ez a legnehezebb -, keresünk, kutatunk, felkeressük a szakértőket, megtanuljuk, pedig nem szakmánk. És közben szorongunk, izgulunk, hogy elég jól csináljuk-e? Izgulunk a gyerekünkért a matek dolgozat alatt. Ja és úgy megyünk a suliba, hogy még egyszer átvesszük a legnehezebb részeket. Hiszen meg kell felelni. Hiszen még azt a kis energiát valahogy ki kell facsarni mindkettőnkből…
Hogyan tudunk elengedni bármit is, ha elvhű bázisunk van?
Hogyan tudjuk a több éven keresztül tartó folyamatot mosolyogva és szeretettel végigcsinálni?
És mire jutottunk közösen a beszélgetésben?
- Elvhű bázissal egész jól el tudjuk hitetni magunkkal, hogy a gyerekünk az erősségei mentén megtalálja az útját.
- Jó megfigyelőként észrevehetjük a pozitív változásokat is. (Bár ehhez nagyon sok energia kell.)
- Kell egy kis elismerés! Ha más nem is, de mi köszönjük meg azt a 2-est, 3-ast. Adjunk magunknak is elismerést. Adjunk a gyerekünknek is elismerést. Mások nem biztos, hogy észreveszik azokat az apró dolgokat, amit elértünk.
- Kuckózzunk! Nincs is jobb annál, ha egy-egy kakaóval, betakarózva Zanzázunk. A legszebb pillanatok lesznek ezek, amikor majd kirepülnek a fészekből.
- Öleljük meg, akár magunkat is!
- Időnként dobjuk a sarokba a mássalhangzó törvényeket. Irány a “Rossz anyák karácsonya”!
- Sírni ér! Valahol ki kell jönni az érzelmeknek.
Mi lett az eredmény?
Kevesebb sírás, több röhögés. Néhány 4-es. Egy jobb matektanár, aki egész jól felhúzza a gyereket az érettségi előtti utolsó pillanatban. Ezzel egy kis önbizalom mindkét oldalon.