Van egy elméletem, miszerint minden nappal új esélyt kapunk! Esélyt arra, hogy jobban csináljuk, mint tegnap, hogy ügyesebbek legyünk, hogy ma végigcsináljuk az edzést, amit 2 napja még nem bírtunk.
Mert minden reggel a felkelő nap új esélyt ad! Kicsit olyan, mint amikor a kaszinó vendége vagy: belépsz és kapsz 100 zsetont! Milyen ígéretes, ugye?
Az!
De az igazi kérdés az, hogy mikor hazamész és a kasszához tartasz, mennyi zseton van nálad? Nyertél vagy eljátszottad mindet?
Már régen így nézek minden reggelre! Az új kezdet! Azóta sokkal jobban szeretem a reggeleket, mert tudom, hogy benne van a nap ígérete és én döntöm el, hogy mit kezdek ezzel a száz egységgel? Mire költöm el? Min bosszankodom és mit engedek csak úgy el?
Amikor vesztésre állok, akkor tudom, hogy sok olyan dolgot csináltam, ami engem nem tölt – egy veszekedés, egy értelmetlen beleállás, olyan dolgokat tolni, ami a hatáskörömön kívül vannak. Akkor herdálom a százat és lehet, nem is vagyok tudatában.
Viszont sok olyan nap van (mert elkezdtem hálanaplót is vezetni), amikor úgy zárom a napot, hogy mennyi fantasztikus dolog történt velem! Na, ez az az érzés, amikor úgy mész a kasszához, hogy megdupláztad azt a száz zsetont, ami a ház ajándéka volt! És az nagyon jó! Olyan magasra emel, hogy elfeledteti Veled az előző rossz napokat is.
És lehet, hogy az egész csak egy átverés? Mi van akkor, ha minden törekvésed ellenére, hogy a százat elveszítsd, Te mégis duplázol? De hogy? Hát úgy, hogy simán nem veszed észre, mert máshol van a fókuszod! Mást veszel észre, mert elfáradtál. És ha fáradtak vagyunk, akkor csak a veszteségeinket látjuk. De ha tudunk csinálni egyetlen pillanatot a napban, amikor észreveszünk valami jót, vagy odab..sszuk a kulcsot, telefont és gondolkodás nélkül futócipőt húzunk és kimegyünk futni, akkor van rá esély, hogy más is beszűrődik ezen a pirinyó lyukon, és nem csak veszteségeket fogunk látni.
Na? Hogy áll a száz zsetonod, amit reggel kaptál?