Egyik barátunkkal beszélgettünk a minap, aki azt mondta, hogy „Jó nektek, mert Ti már egy másik szemüvegen keresztül, a PCM®-en keresztül látjátok az eseményeket. Olyan, mintha lenne egy közös nyelvetek! Annyira jó lehet így szemlélni a világot! Jó lenne belőle nekem is kapni, mert segített a múltkor is!”
És tényleg! Észrevétlenül, már majdnem minden kapcsolódást, párbeszédet, beszélgetést ezen szemüvegen keresztül nézünk és nézek én is. És így ránézni helyzetekre, stresszre, indulatokra – sokkal megnyugtatóbb. Tudom, hogy ez furán hangzik, de most már tudom, hogy a másik stressze csak akkor hat rám, ha nem vagyok jól, vagy ha hagyom magamat berántani a saját stresszembe – és az csak akkor fordul elő, ha nem vagyok jól.
Tehát, „csak” jól kell lennem magammal és jól kell tartanom magamat.
A Vezető
Rengeteg vezetővel dolgoztam együtt és volt egy csokornyi, akik igazán jók voltak. Most már tudom, hogy mi volt az, amitől ők kitűntek mások közül – az önismeretük, a folyamatos fejlődésük, és az, hogy könnyedén tudtak kapcsolódni másokhoz, szinte bárkihez!
ÖNISMERET
Egyszerűen tudták magukról, hogyan működnek, ismerték az erősségeiket, tisztában voltak a gyengeségeikkel és eszerint alakították a csapatukat. Nem féltek felvenni olyan embert, aki valamiben jobb volt náluk – sőt! (Na, megvan, hogy mit is jelent a diverzitás? Hát, nem azt, hogy csak 1 egyetemről veszünk fel embereket és júliusban kimegyünk a Pride-ra. Persze utóbbi fontos, hogyha ki akarsz állni valami mellett, amit CSINÁLSZ is!)
Azt is tudták, hogy amikor nincsenek jól, vagy nagy a stressz rajtuk, azt valahol máshol kell levezetni – nem otthon és nem az irodában. Időben megtanulták, hogy a szellemi fáradtságot csakis a fizikai fáradtság képes kiütni, vagyis sportolni kell, ami felviszi úgy a pulzust, hogy kinyúvadjon a rossz stressz.
És ha be is vitték a stresszt, a nyomást a csapatukba, akkor is kezelték. A legjobb kezelés, amit erre láttam, az volt, hogy megmondták a találkozó elején, hogy nem nekik szól: „Sziasztok! Igen, most jövök egy másik megbeszélésből és sajnos még a hatása alatt vagyok. Ez most, amit rajtam láttok, annak szól és semmi köze Hozzátok! Elnézést, hogy „idehoztam”, de nem volt időm „letenni” sehol. Kérek 2 percet és akkor itt leszek! Köszönöm!”
Nem féltek felvállalni azt, hogy nem tökéletesek! Mert a csapattal együtt úgyis azok voltak!
A PCM® tréningen nekem masszív aha-élményeim voltak magammal kapcsolatban. 45 évesen kezdtem el a programot (több mint fél évig tartott és még most is tanulok) és sikerült olyan dolgokat kapnom, amitől még mélyebben és pontosabban értettem meg saját működésemet! Pedig azt hittem, hogy ennyi idősen már nem érhet sok meglepetés magammal kapcsolatban. Nemrég megkérdeztem kolléganőimet is, hogy nekik is volt-e hasonló aha-élményük magukra nézve a programon és mindegyikük egyből rávágta, hogy persze, naná! Van még sok vakfoltom, de a PCM®-től olyan válaszokat kaptam, ami engem is hozzásegített, hogy akár stresszel terhelt szituációkban is megőrizzem a higgadtságot és máshogy nézzek rá a helyzetre.
FOLYAMATOS FEJLŐDÉS
Ez az, amit a kiemelkedő vezetők sosem hagynak abba. Találtam bennük egy folytonos gyermeki és ösztönös kíváncsiságot, amivel a dolgok, emberek felé fordulnak. Meg akarják érteni a MIÉRT-eket és azt, hogyan lehet tovább vinni egy helyzetet egy nyertes-nyertes szituáció felé. A folyamatos fejlődés nem csak rájuk értendő, de mindenkire körülöttük. Mert tudják, hogy egy csapat csak annyira erős, amennyire erős a leggyengébb láncszeme. Szóval náluk még a leggyengébb ember is lehet CEO egy másik cégnél.
Fontos számukra, hogy tudásukat megosszák másokkal és ők is tanulhassanak másoktól. Ettől tud az az érzése lenni az embernek, mintha nem is a főnök lenne, hanem egy kolléga.
Ők azok, akik ha nem tudnak további fejlődési lehetőséget biztosítani embereiknek, akkor elengedik őket – egy másik csapatba, vagy egy másik céghez.
Ők hagyják hibázni az embereiket és viselik érte a következményeket, mert tudják, hogy a legnagyobb tanítások nem a sikerekből jönnek, hanem a hibázásokból.
KAPCSOLÓDÁS MÁSOKHOZ
A PCM® képzésem során ebben a harmadik témakörben szinte megvilágosodásom volt. Hogy van az, hogy egyes vezetők szinte mindenkivel szót értenek és mindenkit jól kezelnek – a cserfes titkárnőtől elkezdve, a sarki kofán át egészen az államtitkárokig. Hát úgy, hogy 1) dolgoznak magukon és 2) jól tartják magukat.
Biztosan el tud mindenki jutni önreflexióval, visszajelzések bekérésével, millió órányi türelemmel és önfejlesztéssel ide. Arra jutottam, hogy ha nem mentem volna el a PCM® képzésre és nem tudnám napi szinten használni ezt az eszközt, akkor nekem biztosan kellene még 2 reinkarnáció ahhoz, hogy elérjem a teljesség szintjét a másokhoz való kapcsolódásban!
Tény, hogy a dolgozni kell vele és hogy az eszköz engem quantum ugrással dobott több szinttel feljebb.
És persze ez a jó hír is, hogy van eszköz és ez tanulható.
Azt a maréknyi vezetőt elnézve, aki ezt jól csinálta, azt láttam, hogy ez volt az egyik kulcs a sikerükhöz, hogy egy diverz csapatot tudjanak építeni, hogy utódokat tudjanak nevelni és hogy bármilyen stakeholderrel sikeresen szót tudjanak érteni.
Sokszor jött már szembe a kérdés, hogy a jó vezetők születnek-e vagy tanulhatók-e ezek a képességek. Nyilván van pár született vezető (Martin Luther King-en és Jack Welch-en kívül is), de hiszem, hogy ezt el is lehet sajátítani – akár egyetlen reinkarnáció alatt is. Csak használjunk hozzá hatékony eszközöket, amik katapultálnak minket a fejlődésünkben, úgy, mint a PCM®.
De ne higgy nekem! Inkább győződj meg róla magad!
