Az on-line platform másként hatott mindenkire. Úgy ahogy a kézzel tapintható valóságban sem vagyunk egyformák, az on-line világ élesebb érzékelést tett lehetővé. Nemcsak a munkahelyen lettek élesebbek a megfigyeléseink, hanem a családi életünkbe beszivárgó on-line suli is felnagyított dolgokat.
Ami az egyiknél a legnagyobb megküzdés, a másiknál sima menet. Ha van, amiben nem vagy átlagos, akkor az jobban kitűnhet. Mintha egy hatalmas nagyító alá kerültek volna az elvárt viselkedésminták. Aki visszahúzódó volt, az talán még kevésbé mutatta magát. Aki aktív tudott maradni, az hozta a megszokott vagy tanárokat is meglepő formáját. Lehettek olyan gyerekek, akik tudtak magukból újat mutatni.
Ha ott van a teste, akkor az az illúzió, hogy csinál is valamit az a gyerek. Az on-line térben nincs ott a három dimenziós alakzat, csak a beadandók, a chat ablak aktív használata, a hangod hallatása. A normál suliban elég volt ülni csendben és hallgatni. Az már szorgalom hármas, magatartás négyes.
A saját megfigyeléseim PCM alapján az on-line tanulással és tanítással kapcsolatban:
-
Az on-line tér azoknak tud jó terep lenni, akik képesek struktúrát építeni és erre igényük is van. Jó tanács: a többcsatornás, kiszámíthatatlanul érkező feladatok megoldásába minimum több éves multiban szerzett tapasztalattal vágj bele.
-
Az elvárásoknak való megfelelés nem minden gyereknek jön zsigerből. Ez most kristálytisztán megmutatkozott.
-
A vélemények megfogalmazása az egyik legnehezebb feladat az on-line térben. Nem lehet látni a reakciókat, a visszajelzéseket. Felelősséget kell vállalni a szavainkért a csendben.
-
A személyes kapcsolódás hiánya csak részlegesen pótolható. A környezetemben talán ez volt a legnehezebben megteremthető. Az elveszettség, társtalanság, barát-nélküliség nem volt szerethető.
-
Aki elveszett, az véglegesen elveszhetett. A váltás, a környezet dinamikája masszív stresszhelyzet volt. Ez önmagában is arra kellene, hogy intsen minden felnőttet, hogy lassítson. Minden egyes elveszett pillanat többszörös szorzót kapott. Ha lassabb munkatempójú, esetleg álmodozóbb gyerekkel kellett végigcsinálnod a folyamatot, akkor fel volt adva a lecke.
-
Ahogyan mentünk előre az időben egyre kevesebb lett a megengedett játékosság. Visszajött a suli élménye. Holott a játékon keresztül sokkal könnyebben tanulhatunk. Az élményt, az adrenalint, a kutatás örömét nem egy 75 oldalas kultúrtörténeti tanulmány elolvasásával tudjuk elérni, hanem azokkal a hétköznapi helyzetekkel, amiben hagyjuk játszani a gyerekeket.
Ahányféle gyerek, annyiféle megoldás. Az on-line iskola nem engedi meg, hogy ne differenciáltan tanítsuk a gyerekeket. Sokkal több figyelmet igényel minden szereplőtől. A következetesség és a kiszámíthatóság a legfontosabb. De kommunikáció nélkül sehova sem jutunk. Többet kellett kommunikálnunk minden irányban. Az on-line platformokon még jobban érvényesül, hogy fontosabb ahogy mondod, mint amit mondasz. Mi lesz az, amivel meg tudod teremteni a közös nyelvet? Nekem a PCM ebben segített nagyon sokat szülőként.
Ha generális, mindenkire érvényes megoldásra vágyunk, akkor kevesebb lesz a sikerélmény a gyerekeknek, a tanároknak és a szülőknek egyaránt.
(Kiemelt kép nem volt).