Ugyanazt az energiát igényli az, hogy bebizonyítsuk valakiről, hogy alkalmatlan, mint az, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy kiteljesedjen.
Ez utóbbi jobban megéri.
A legjobb önmagam az, amikor ki tudom tölteni az adott pillanatban a képességeim és a kompetenciáim határait és még egy kicsit tovább is megyek annál.
Ha saját vezetői stresszünknél fogva nem adunk teret a munkatársainknak, hogy a saját maguk legjobbját adják, akkor nem csináljuk azt, ami a dolgunk.
A legjobb önmagamnak lenni a vezető felé is elvárás. Ez az elvárás egyre artikuláltabb, egyre hangosabb.
Hogyan juthatok el a legjobb önmagamhoz?
-
Ahogy beszélnek velem, az egyértelmű és tiszta kommunikáció. Azon a nyelven szólnak hozzám, amit megértek. És figyelnek arra, amit mondok. Egy művésznek nem feltétlenül mutogatunk excel táblát, egy statisztikust nem ölelgetünk csak úgy struktúra nélkül. Bocsánat a sztereotípiáért az összes művésztől és statisztikustól.
-
Úgy vezetnek, ami nekem a legműködőképesebb. A PCM® a vezetési stílusok között négyet különböztet meg. Ezeknek a kombinációi segítik a vezetőt, hogy megtalálja a megfelelőt a hétköznapokban.
-
A környezetem tisztában van azzal, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy energizált legyek. Hogyan dolgozom hatékonyan? Egyedül, kiscsoportban vagy csoportban? Esetleg szabad szellemként csoportok között vagyok igazán elememben? Nemcsak a kapcsolatok sűrűsége, hanem a feladatok minősége is sok energiát adhat. Van akinek adatokra van szüksége a munkavégzéshez, másnak arra, hogy megoszthassa a véleményét, megint másnak a játékosságra. Van, akinek a magányra, másnak meg az elfogadó és kölcsönös kapcsolódásra. De lehet, hogy csak add oda a feladatot és hagyjad, hogy csinálja.
Ha vezetői nézőpontból nézek rá erre a listára, nem annyira bonyolult. Adj időt magadnak arra, hogy megtaláld mindenkihez a megfelelő kulcsot. Kollégáink azért mennek el, vagy azért búcsúzunk tőlük, mert nem tudtak a legjobb önmagukká válni abban a környezetben, amit közösen hoztunk létre.
Az a sejtésem, hogy vezetőként sem adunk esélyt magunknak erre, ha nem találjuk meg magunkhoz a kulcsot. És akkor a fülemüle a kalitkában marad, ahelyett hogy szárnyalna.
Solymár Dóra írása