Az elmúlt egy évben a kultúrsokk állomásain lépdeltünk ide-oda. Ki-ki habitusa, mentális állóképessége teljes eszköztárát felvonultatva alkalmazkodott és alakított ki új szokásokat. Az első szakaszban a világjárvánnyal való megküzdésen volt az elsődleges fókusz. Kerüljük el a betegséget, várjuk meg a tudomány válaszát és legyen minden a régi. Mindeközben bennünk legbelül is zajlott egy folyamat. Kinek -kinek más válasz volt erre a változási folyamatra.

A változási görbe mellett átmentünk egy társas interakciókat érintő változáson is. Az első “furcsa” kézfogások, a “szabad-e ölelni” élménye drasztikus érzéseket hozhatott a felszínre. Akik az érzelmeken és az érzékszervi élményeken, találkozásokon keresztül kapcsolódnak a világhoz, azoknak elvesztek a legfontosabb jelek. A kultúrsokk egy fizikai és lelki alkalmazkodási nehezítettség, központi eleme a kulturális távolság mértéke. Nem tudjuk, hogyan viszonyulnak mások hozzánk és csak elképzeléseink lehetnek, hogy mások miért viselkednek így. Mindennapi szinten borulnak fel a biztosnak hitt dolgaink, ami bizonytalansághoz és egyben stresszhez vezet.

A kultúrsokk szakaszait végigjárva (mézeshetek, frusztráció, alkalmazkodás, elfogadás) a változásokra jellemző utat járjuk végig. Most a fordított folyamat következik, amikor visszatérünk az iskolákba, munkahelyekre.

A legfontosabb a kultúrsokk esetében a szorongás csökkentése, mert így tudunk tudatosan reagálni. A helyzetet bonyolítja, hogy a családban a visszatérés is más időpontokban történik: az ovis már az oviban, míg a hetedikes itthon, az egyik cég megy tovább a teljes home office-val, a másik pedig elvárja, hogy ott legyél 3 napot.

Nemcsak mi változunk, hanem a környezetünk is. Így egy teljesen új startvonalról indul mindenki. Különböző irányokból, más tempóban, eltérő tapasztalatokkal.

Az egyes PCM típusok a visszatérés okozta bizonytalanabb időszakot is más módon kezelik. A gyerekeket mi felnőttek tudjuk támogatni. Íme néhány tipp tőlünk.

Hogyan segíthetünk a gyerekünknek a visszatérésben?

A legfontosabb az, ahonnan indulunk. Ha úgy tekintünk erre a visszatérős időszakra, hogy új tapasztalatokkal gazdagodtunk és ez az élet normális része, akkor megengedjük magunknak, hogy ne toljuk túl a helyzetet, lecsillapodjunk. Ezzel már nagyon sokat haladtunk előre.

Abból csináljunk sokat, amire a gyerekünk megerősítően és jól reagál.

Ha az ölelés a megnyugtató neki és az érzések fontosak, akkor keresd azokat az alkalmakat, amikor megölelheted, együtt vagytok. Készíts neki finom uzsonnát a suliba. Jöhet néhány új, kényelmes cucc is. Találkozhat furcsa helyzetekkel az utcán vagy az iskolában, mert érzékenyen reagál arra, ha mások nincsenek jól körülötte. Ez megterhelő lehet neki. Azon túl, hogy szeretetteljesen meghallgatod, magyarázd el, hogy mindenki másként érzi magát ezzel a helyzettel és idő, amíg maga megtalálja a megoldást a problémájára.

A gondolatok nyelvén kapcsolódó gyerekek esetében egy biztos, (közösen) egyeztetett struktúrában önállóan tudnak manőverezni. Ha sokat kérdezne, válaszolj röviden, logikusan, tényekkel alátámasztva. A gyerekeknek más a tény, mint nekünk felnőtteknek. Ami látható, megfogható, tapasztalatként megélt helyzet az könnyebben befogadható nekik. Ha minden a terv szerint halad és kap választ a kérdéseire, akkor rendben lesztek.

A játék nyelvén kapcsolódó gyerekek sok spontaneitást, játékosságot megélve tudják magukat jól érezni. Ha kicsit elszalad a ló a suliban, többet fecseg az órán, nem bír a fenekén megülni, akkor tudd, hogy még átzsilipelési időre van szüksége. De most olyan jó, hogy megint vannak körülötte emberek, újdonságok, végre veszik a poénjait! Szép lassan adaptálódik majd, a suli végéig nem sok van. Legyél vele türelmes! És ha van kedved, legyél benne te is a buliban.

A saját belső gondolataikban elmerülő, nagyon keveset beszélő gyerekek számára lehet, hogy nehezebb lesz a visszaállás. A home schooling lehetőséget adott az eltűnésre, kevesebb volt a zaj. Most újra a zajhoz kell hozzászoknia. Számíthatsz arra, hogy nagyon elfárad a nap végére. Úgy tudom ezt elképzelni, mintha innen egyik pillanatról a másikra New York központjába csöppennék és ott sem a Central Parkba, hanem rögtön a tőzsdére. Hagyd pihenni!

A mindig aktív, tevékeny gyerekeknek ez egy újabb izgalom lesz. Rugalmasság és a gyors váltási képesség egy nagy ajándék. Csalódottságot érezhetnek azért, mert a többiek nem olyan aktívak. Keress olyan programokat, amiben ő lehet az első az osztályban.

Akinek pedig “elvei” vannak sokkal többet mondja majd a véleményét a suliról, a tanárokról, a leckéről. Innen tudhatod, hogy igénybe veszi a visszarázódás. Hadd mondja! Így teszi helyre a dolgait. Kérdezd meg, mit tart jónak? Min változtatna? Mivel lenne elégedett.

Már csak néhány hét van a nyári szünetig. Ezt már fél lábon is megcsináljuk!

Solymár Dóra írása

Ha szívesen elmélyednél ebben a témában, akkor kulturális sokkról ezeket a cikkeket ajánljuk:

1. Hogyan alkalmazkodunk a változáshoz? – A kultúrsokk szakaszai

2. Bogáromi, E., & Malota, E. (2017). Kulturális sokk és fogyasztói akkulturáció-kétirányú, interdiszciplináris megközelítésben. Vezetéstudomány-Budapest Management Review, 48(4), 6-17.