Az elmúlt években az öröm egyre fontosabb téma lett nekem. A személyes életemre is jó hatással volt az a felfedezés, hogy az öröm és a kíváncsiság együtt jár. Ha meg tudom teremteni a kíváncsiságomat, ha képes vagyok annyi energiát felszabadítani, ha csak egy picit is, hogy a figyelmemet a nekem újra összpontosítsam, akkor jó úton vagyok.

Két területen vannak személyes megfigyeléseim.

A munkám kapcsán sok emberrel találkozom. Mindenféle témában, mindenféle helyzettel. A tapasztalatom az, hogy a kíváncsiság megteremti a könnyedséget. Nem lesznek annyira jelen az elvárások, könnyebben jönnek spontán megoldások. Ezt a csoportos munkákban lehet a leginkább látni. Ha megvan a kíváncsiság és a könnyedség, akkor a csoportban hamarabb megmutatják magukat egymásnak, könnyebben alakítanak ki kapcsolatot. A kapcsolat kialakításának a minősége éppen annyira lesz mély, hogy az adott pillanatból a lehető legjobbat hozzák ki egymás számára. Az öröm megszületik. Kooperáció van. És innen tudunk továbblépni.

A gyerekeimmel való kapcsolatban megtapasztaltam, hogy nekem mennyit segít, ha tágabb perspektívába nézem meg, hogy mi történik éppen most. Nem vagyok szent, nekem is elgurul a gyógyszer. Az nem mindegy, hogy ezt milyen gyakran történik ez meg velem.

Két kamasznak nem legjobb, ha azt tapasztalják meg, hogy nem sok öröm van a szüleikkel való találkozásokban. Nekem az segített nagyon sokat, hogy elképzeltem a mostani bizonyítványt, hogy ez mennyire nem fog számítani 10 év múlva. Akkor már egy érett nő és férfi lesz belőlük, mindazzal a tapasztalat halmazzal, amit addig gyűjtenek maguknak. És akár ezt lehet örömmel is tenni. Nem arról van szó, hogy ne kellene megküzdeni az eredményekért, hanem azt, hogy be tudom-e csempészni az örömöt ezekbe a túlélő showba illő pillanatokba. Ezzel kivettem a magam szorongását a rendszerből. Hazudnék, hogy minden szuper, a teljesítés a maximumon van. Csak lehetőséget adtam magamnak, hogy úgy tudjak velük lenni, hogy az örömet okoz mindannyiunknak.

Desmod Tutu és a Dalai Láma interjú kötetében olvastam ezt a mondatot: “…az örömhöz vezető leggyorsabb út az, ha örömet okozunk másoknak.”.

Ebben segíthet a szélesebb perspektíva, az alázat, a humor, az elfogadás és a megbocsátás, a hála, az együttérzés és a nagylelkűség.

A kapcsolataink minősége az egyik legfontosabb eleme a saját jóllétünknek.

Solymár Dóra írása

Forrás:

Eliot R. Smith – Diane M. Mackie – Heather M. Claypool: Szociálpszichológia (ELTE Eötvös Kiadó, 2016 ) 179-211.o.

Douglas Abrahams: Az öröm könyve ( Helikon Kiadó, 2016 ) 173-245.o.