Egy hónapja kaptam egy gondolatot. Köszönöm Buda Laci! Melyik a járandó út? Software-t cserélni, mert a régi már olyan régi. Egy csomó funkció már nem fut rajta úgy, ahogy kellene. Nem is szép. Másoknak is az új fut már. Egyszerűen elavultnak tűnik.
Vagy software-t frissíteni. Megbékélni azzal, ami van. Elfogadni, hogy így, ezekkel a képességekkel, tulajdonságokkal vagyunk mi. Van módunk eljuttatni valameddig, felturbózni. És lehet, hogy igazából ez is elég.
A software cserében és a frissítésben van egy közös pont. Ez pedig, hogy mit engedek meg magamnak. Más úton járok, ha a csere mellett döntök. Akkor elengedem a múltat, ismeretlenbe lépek. Lehet, hogy döcögősebb lesz az elején egy kicsit esetlen, de ezzel együtt szerethető.
És más ösvényen megyek végig azzal, ha a frissítést választom. Ebben benne lehet, hogy szeretem azt a régit. Hogy elég annyi funkció, amennyi van. Ismerős terepen mozgok. Megengedem magamnak azt, hogy használva a jelenlegi adottságokat, akár elégedett is legyek azzal, ami van. Tudjak ránézni (magamra) hiányérzet nélkül. Használjam a meglévő készletemet, fedezzek fel új kombinációkat, csodálkozzak rá a saját sokféleségemre.
Solymár Dóra írása