A minap egyik ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy mit tapasztalt az utolsó három munkahelyén a piramisok tetején – avagy milyen vezetőkkel és csúcsragadozókkal találkozott. (Ehhez ajánlom kiegészítésképpen dr Füredi Júlia egyik korábbi cikkét is, mert nagyon találó karakterisztikákkal dolgozik ő is! Keress rá!) Meg arról is beszélgettünk, hogy valóban csak (nagyjából) ez az egy út létezik-e a csúcsig, vagy van másik, jobb alternatíva is?
Vajon szükségszerű-e, hogy tényleg cápákká váljanak a csúcsvezetők és hogy erőből vezessenek. (Ezen ponton szeretném leszögezni és előre bocsátani, hogy mindig vannak és lesznek üdítő kivételek, akikre ezen leírás semmilyen körülmények között nem vonatkozik!) No, de lássuk, miről beszélünk!
Csúcsvezetők – multi cégeknél, Magyarországon. Oda nem az angol vagy holland útlevéllel lehet kerülni, hanem kemény munkával, szívóssággal, végtelen energiával, (reményeim szerint) megfelelő mennyiségű IQ-val. EQ már nem feltétel, bár az üdítő kivételeknél ez a megkülönböztető jegy!
De mire a csúcsra jut, addig már beletolt legalább 10-15 évet, kiokosodott a vállalati politikából, elég szívóssá vált a korporét stressz hatásai alatt (itt tud eltűnni az EQ, ha valaki nem figyel oda, szinte elpárolog, mert ugye inkább életben akarunk maradni). Ezen 15 év alatt erősödnek meg a kis cápák – a férfi vezetőknek az arcuk nő elég nagyra ahhoz, hogy minden ráférjen, a nőknél pedig egyfajta érzéketlenség jelenik meg, meg hogy mindenáron és „majd én megmutatom”. Mindkét nemnél megjelenik egy emelkedett stresszhormon szint (ha tippelnék, akkor a kortizol az erősebb, ráadásul hosszú távon egészséget is rombol), ami egy erős késztetés minden nap, hogy „nyertesen” kerüljön ki minden csatából.
Mert minden vita, minden „összecsapás” egy-egy csata, amit ha lehet, akkor meg kell nyerni. Mindet!
Sokáig nem értettem, hogy lehet a korporétre vonatkoztatni a mondást, hogy „Válogasd meg a csatáidat!” (Choose your battles)
Jó, de a háború akkor nem a kis csatákon keresztül vezet? És akkor nem kell minden csatát megnyerni ahhoz, hogy a háborút megnyerjem? Hát nem!
De ezzel biztosan nem értenének egyet a korporét Szauronok, Jégkirálynők és halálfalók.
Mit tudunk Szauronról? Ő az a férfi csúcsragadozó, aki olyan mesteri szinten tolja a korporét politikát, hogy 2 perc alatt besuttogja magát a CEO kegyeibe és addig csűri-csavarja a dolgokat, amíg meg nem kaparintja az erőforrás raktárak kulcsait (ú.m. pénz, emberek, kulcs projektek). Mint vezető, nem sírjuk vissza, mert a belünket is kitapossa. Ha megnéznénk a fluktuációt alatta, akkor a HR-es kolléga sírva menne haza. De visszajelezni neki nem lehet, mert ott írtuk alá a halálos ítéletünket, így halkan inkább másfelé fókuszálunk HR oldalról.
Nem ismeri az EQ-t, mert az csak akadály. Minden csatát megnyer az emberek ellen és kegyetlen módon pusztítja el azt, aki nem áll be mögé.
De a Jégkirálynő még ennél is lelketlenebb tud lenni.
A női szövetbe anno legelőször (szerintem) a gyengédséget és a gyógyítás mágiáját varrták bele. A Jégkirálynő esetében a korporét lét, a hosszantartó stressz és tesztoszteron közeg, a csatákban elfolyt vér mennyisége olyan keménységet hagyott, ami kitörölte ezt az alap-programot. Jó tanuló volt. Megtanult mindent Szaurontól – és túltett rajta. Használja azt a bájt, amitől a férfiak már évezredek óta bezsongnak – a testét. És ha megszerzi, amit akar, utána nincs kegyelem. Tiszta sor, hogy ő a nyerő! Ha pedig a környékünkben összekerül két Jégkirálynő, akkor ott alaphangon mindenkit sanyargatni fognak.
Most már tudom, hogy alapból ők nem ilyenek, sem Szauron, sem a Jégkirálynő. Mindkettőből a korporét közeg, a masszív stressz és kortizol az, ami ezt kihozza, amitől felvesznek egy álarcot, és addig tolják, amíg csak egy maradhat.
Ismerősömmel egyet kellett értenem ebben a leírásban, ilyet én is láttam. Meg azt is láttam, hogy az emberek nagy százaléka szeretne egy jó munkahelyen dolgozni, ahol megbecsülik, ahol értelme van a munkájának és amit másnap szívesen újrakezdene. Ha azonban előkerül az előléptetés, aminek nagyon szoktak örülni az emberek, és egyre feljebb jutnak azon a bizonyos korporét létrán, akkor megfigyelhető egy úgynevezett „vezetővé válás” folyamata.
Ezt a folyamatot nagyban befolyásolja, hogy milyen példát látnak, milyen támogatást kapnak, stb. Ha Szauron vagy a Jégkirálynő birodalmában történik meg, akkor azok, akik nem akarják az EQ pajzsot leváltani és letenni, azok elmenekülnek és udvart (céget, csapatot) váltanak.
Azok, akik hajlandók az EQ pajzsukat letenni, azokból kiváló Halálfalók lesznek! Lassan elfelejtik, hogy ők is voltak „rabszolgák” (meg az EQ fogalmát is) és mindenkiből kiszívják az életenergiát, aki nem arra halad vagy nem azt csinálja, amit Szauron vagy a Jégkirálynő diktál.
Csak azt nem látják, hogy az a pajzs, amit leraktak, az védte volna meg őket is attól, hogy ne adják fel magukat. Az segítette volna őket ahhoz, hogy igazán jó vezetők legyenek.
Persze, tudom, ez egy irgalmatlan nehéz cucc ez az EQ dolog, meg rengeteg munka is van benne, hogy távol tartsa magát a stressztől, meg önismeret és tanulás, de azok, akik tovább hordják ezt a pajzsot, azok valódi, követhető, szerethető és megbecsült vezetővé válhatnak, akik nem fognak megnyerni minden csatát, csak azokat, amik igazán számítanak majd.
Ha nem inkább Halálfaló lennél, akkor tudj meg többet a PCM-ről!
Ebben mi tudunk segíteni.
Horváth Rita írása