Mostanában sokszor jött velem szembe az a mondat, hogy amikor becsukódik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik. Volt, hogy én is mondtam. Egyáltalán tudtam-e ezzel a mondattal kezdeni valamit? Bevallom, semmit…
A változás természete kiszámíthatatlan. Van, amit észre sem veszek és természetesen megtörténik. És van, amelyiket újra és újra lejátszottam fejben. Egyik változás sem kisebb a másiknál, mindegyik alakított és alakít engem. A fő kérdés az, hogy ismerem-e magam eléggé ahhoz, hogy tudjam magamat is menedzselni.
Ha ismerem a motivációmat, a pszichológiai szükségletemet, várható reakcióimat, akkor ez sima ügy. De ne feledjük, hogy nem mindenki 007-es minden pillanatban, aki a megfelelő megoldást választja és a legveszélyesbb kaland közben és után is tökéletes önuralommal rendelkezik.
Szóval van-e tudásom arról, hogy mi fontos nekem igazán? Honnan veszem észre, hogy több figyelemre, elismerésre, szeretetre, vagy éppen magányra van szükségem? Tudom-e, hogy mivel energizálom magam?
James Bond pontos tervvel, struktúrával, sok-sok akcióval tartja magát jól.
Lehetsz Te is 007-es, ha tudod mire van igazán szükséged, mert akkor egyensúlyban vagy és a legjobb formádat hozhatod a változásban is.
Solymár Dóra írása