photo by Isaiah Rustad on Unsplash
„Leadership is not being in charge, it is about taking care of people in your charge” (Simon Sinek)
Kezdő vezetőként sok elvárással találkozol. Jó esetben ezeket az elvárásokat, hiedelmeket idővel elengeded és megtaláld a magad útját, a saját vezetői hangodat.
Az elmúlt 20 évben láttam több szervezetet, csapatot. Vezetőket támogattam, tehetségeket segítettem a karrierjükben. Dolgoztam csapatokkal és személyes témákkal, rövid és hosszú folyamatokban.
Visszanézve erre az időre, mintha ugyanott lennénk még mindig. Beszélgetéseim, a folyamatok nagy része arról szólnak, hogy mi nem működik, hogy nincs felhatalmazás, hogy mikromenedzselés van, nincs stratégia, nincs együttműködés, silók vannak. Tényleg mintha 1990 óta eltelt több, mint 30 év alatt csak az évek pörögtek volna, de egy helyben jártunk volna. Mint egy jól megkreált illúzió. Remélem, csak én nézek másik filmet és minden szuper egyébként.
Aztán persze feltűnnek arcok és látom, hogy honnan hova jutottak el, milyen elismerésre méltó utat tettek meg. Látok fiatalokat, akik már most többet tudnak a vezetésről, mint tanító mestereik.
A legelején ( 1990-es évek ) még a modellek bűvkörében éltem. Sokat tanultam, próbáltam megérteni és használni ezeket a megközelítéseket. A struktúra, a szerkezet, a rejtett hálózatok, a kultúra tele vannak izgalmasabbnál izgalmasabb gondolatokkal.
Aztán úgy öt éve kaptam egy mondatot: ” P2P, a leglényegesebbet csináltad, amit háeres megtehet”. Az apropó egy fejlesztési program volt, ahol spontán módon tényleg elkezdtek beszélgetni a résztvevők, arról, ami lényeges volt abban a pillanatban. A P2P – person to person – nem újkeletű dolog a vezetéselméletben és persze azt meg tudod magyarázni, hogy miért fontos az értő figyelem, a visszajelzés és társaik. Szóval ez a P2P volt az, ami a következő éveimet meghatározta HR-esként.
Akkor mi tesz vezetővé?
-
Ma már azt mondom, hogy nem vagy addig vezető, amíg nem tudsz figyelni magadra, mert akkor még magadat sem tudod vezetni. Ez a beugró. Persze enélkül is megkapod a pozit, mert IQ-val és magas ambícióval jól el lehet evickélni egy darabig. Önismereti támogatásként remekül használható a DISC, MBTI, vagy a PCM, ami még a stressz működésre is válaszokat ad. Mindegyikben tudunk segíteni.
-
Ha ezt megugrottad, akkor sem vagy vezető addig, amíg nem tudsz figyelni a csapatodra. A csapat az, aki vezetővé tesz Téged. Nem az igazgatótanács, nem a pozíció megnevezése, a kocsi, a hangzatos projektek, céges oklevelek, brutál bónusz tesznek azzá. Ők azok, akik akkor is ott vannak, amikor Te már nem vagy a poziban. Mert több voltál a vezetőnél, partner voltál, erőforrás vadász, lehetőség teremtő. Mert ismerted őket, és tudtad, hogyan lehet a legjobb együttműködést megvalósítani velük. És ebben is sokat segítenek a jungi alapok.
-
Csak ezután jönnek a stakeholderek, akik legitimálnak a vezetői szerepedben.
„Leadership is a way of thinking, a way of acting and, most importantly, a way of communicating.” (Simon Sinek)
Nem kell velem egyetérteni. Én ma már azt mondom, hogy ez az ideális sorrend, ahova az energiáidat, a figyelmedet fordítani érdemes. Kezdő vezetőként azt gondoltam, hogy a stakeholderek elvárásai vannak elől, a csapattal vagy nélküle megcsinálom, mert képes vagyok rá. Aztán jöttek a nehézségek – a stakeholdereknek, a főnökömnek, a főnököm főnökének megfeleltem, de nagyon sok energia kellett hozzá a csapatnak és nekem is. Ma már úgy képzelem, hogy ez egy dinamikus egyensúlyra törekvő rendszer, ahol a vezetői önismeret, a csapat ismerete közösen hozza létre a stakeholderekkel való harmonikus együttműködést.
Láttam és látok olyan karrierutakat, ahol a stakeholderek kezelése mindent vitt. Ívelt a karrier, szuperszonikus sebességgel jött egyik pozi a másik után, aztán eltűnt a süllyesztőben vagy még mindig ott van magasan, tök egyedül.
A vezetővé váláshoz idő kell. Önmagunk megismerése sem egy pillanat alatt történik, de vannak olyan katalizátorok, amik tudják ezt hatékonyan segíteni. Az önismeret egy hosszú út, természetesen nem ér véget egy személyiségteszt kitöltésével. Ok, mindent tudok. A feladat kipipálva.
Az önismeret egy közös játék, amiben minden lépésben valami újat fedezhetsz fel magadról, validálhatod a felismeréseidet. Társak nélkül nem annyira izgalmas a társasjáték sem. Tanulható az is, hogy másokra figyelj. Tanulható az is, hogy tényleg kiváncsi legyél azokra, akik a csapatodban vannak. Hogy többek legyenek egy összegnél a bérlistán. Nem bonyolult, de időt igényel. Ha szempontokat szeretnél a vezetői utadhoz, akkor szívesen megosztom Veled személyesen.
Ugyanitt: türelmetlen stakeholderek kíméljenek!
Még ugyanitt: önismereti utadat folytathatod velünk is! Tudj meg többet programjainkról! Szeretettel és szaktudással csomagoltuk őket!
Solymár Dóra írása